A toll
Zátonyi Tibor - Balatonfüred / 1986 A parton sétált, céltalanul bolyongott, nem vágyott semmire, üres volt, és életunt. Már nem aggodalmaskodott a jövőjén, feladta a reményt. Életben akart csupán maradni. Nem érezte sem a hideget, sem a meleget. Ha valaki megkérdezte volna tőle, milyen nap van, komolyan gondolkodóba esett volna. Egy szobára gondolt csupán. Az ölelésére, az ételre, az életére. Az együtt töltött reggelre, a sétákra, az előző este biztonságos nyugalmára. Aztán a jázmin bokorra a ház sarkánál. Az illatorgiára, amit mindig érzett, minden év nyár elején, mikor a kapun bement. Ahogy közeledett a házhoz, érezte az étel illatát is, az érzést, hogy gondoltak rá; és várnak rá, az érkezésére, a találkozásra, amikor hazaér. Ekkor már minden kis porcikája bizsergett a boldogságtól. A biztonságérzet igenis boldoggá tesz. De egy nap nem várta senki. A ház üresen állt, minde