Amazonok- meddig lesznek "y"-ok? :S
1. a görög monda szerint a Fekete tenger keleti partján élő harcias nők, kik csak évenkint egyszer érintkeztek a szomszéd tartományok férfiaival, nemök fentartása végett. Gyermekeik közül csak a leányokat nevelték fel s jobb mellöket leégették, hogy ne legyen akadály az íjj megfeszítésében, Erre utalna a közkeletű népetimologia szerint nevük = melletlen. E magyarázat helytelenségére azonban már Héródianos grammatikus is figyelmeztetett. Egyik királynőjük, Penthesileia, Trója védelménél esett el. Héraklés Théseussal együtt becsapott tartományukba, hogy elvegye Hippolyté övét; más monda szerint magát Hippolytét vagy Antiopét is magukkal vitték. Királynőjüket visszaváltandók, az A. betörtek Attikába, de visszaverettek. Kitűnő lovasok voltak (ezért modern értelemben A. a. m. lovas nő), s városdulók, de városalapítók is. Főistenül Arést tisztelték, s kivüle Artemist is, kinek efézusi templomát és kultuszát a monda szerint ők alapították meg. A képzőművészet legkedvesebb mitoszi alakjai közé tartoztak. Öltönyük a jobb vállat és mellet el nem takaró rövid chítón, fegyverök az íjj, puzdrában tartott nyílköteggel, azonkívül csatabárd és pajzs.
Amazonok harca a görögökkel a trójai háborúban: Achilles tartja Penthesilea testét - relief (3.század)
2. Cseh A.-nak nevezi a történetirás ama hős nőket, kik (a monda szerint) 739-ben férjeik leöletése után maguk ragadtak fegyvert az ú. n. cseh asszonyháborúra, mely csak hét évi vitéz ellenállásuk után s ekkor is inkább ármány, mint leveretésük által ért véget. Régi de bizonytalan eredetű hagyomány továbbá, hogy Dél-Amerikában is voltak A.-ok még pedig a hagyomány szerint róluk nevezett Amazon (v. Maranon) folyam vidékén. Humboldt némi hitelt adott e hírnek, azt védvén, hogy a férfiak durva bánásmódjával elégeldetlen szökevény indián nők olyan összeverődött csapatai lehettek, minőket az őserdőkben kóborló szökevény rabszolgák ma is alkotnak még a telepedőktől félreeső vidékeken, a mig nem elég erősek, rejtőzködve, ha nagyobb tömeggé tömörültek, rabolva és pusztítva. Az őserdők rengetegeibe mind beljebb hatoló kutatások azonban eddig sehol sem vezettek Dél-Amerikában ily A: államok nyomaira úgy, hogy az egész híresztelés alighanem csak az ó-kori hagyomány átvétele utján keletkezett. Az A.-ról szóló hagyományok némelyikének a sok mondai járulék mögött az a pozitív magja lehet, hogy egy oly ősi társadalmi szervezetre való homályos visszaemlékezés rejlik bennük, amelyben a család feje nem az apa, hanem az anya volt (l. Matriarkátus, s a Gynaikokratia cikket) és a nők esetleg, a férfiakkal való lazább és többnyire csak a fajfentartás érdekében rövidebb időre kötött viszonyuk folytán, a maguk, gyermekeik és tulajdonuk megvédésére nem egyszer fegyvert is voltak kénytelenek ragadni.
3. Amazónok névvel jelölik a dahomey-i királyoknak női hadseregét is. E hadsereg puskákkal van felfegyverkezve, a csatában pedig rendkívüli vitézséget tanúsít, amidőn valóságos düh szállja meg. Jelenleg 3000-nél többen vannak és a hadsereg magvát képezik; nevük: «a király asszonyai.» A női hadsereg 1729-ben alakult, midőn a nők harcjáték alkalmával kitüntették magukat. Gozo király haláláig (1818) az amazónokat csak azokból a halálra ítélt nőkből szervezték, kik kegyelem útján besoroztattak. Az amazónok nem mehetnek férjhez, de a király tetszése szerint válogathat közöttük. Kik a szűziesség fogadalmát megszegik, kivégeztetnek. Az amazónok büszkesége, hogy a háborúból minél több diadaljelvényt hozzanak magukkal, különösen foglyokat, levágott fejeket stb. Vadságukban szinte érzéketlenek a fájdalom iránt. Béke idején rendes fegyvergyakorlatokat tartanak és mesterségesen készült, tövisekkel fedett állványokat ostromolnak; a megsebesültnek még jajgatnia sem szabad. A mostanában folyó francia háborúban Dodds francia ezredes ismételve dicsérte az amazón hadsereg szívós ellenállását. Az A. hadseregről l. Burton kapitány és Ellis ezredes műveit (Földrajzi Közlemények 1892, 145-147.l.). 1892-ben Budapesten is mutogattak egy dahomey-i amazón-csapatot.
Az antik irodalomban legelőször az Illiászban jelent meg tudósítás egy titkozatos női törzsről, az antianeiraikról, akik úgy harcoltak Trója alatt, mint a férfiak. Az eposz alapján ők a trójai Priamosz király seregét erősítették, valószínűleg a trójaiakkal szövetséges nép a Fekete-tenger bejáratát védte a görögök ellen. A görög-latin műveltségben, majd az európai kultúrában meggyökeresedett legenda viszont Hérodotoszhoz révén terjedt el, aki az amazonok történetét megismertette a Mediterrán-térség görög lakóival. Leírása alapján valahol messze, a Fekete-tenger vidékén vagy Kisázsiában van egy ország, ahol harcias nők elkülönülten élnek és férfiakat maguk között nem tűrtek, csak olykor-olykor, amikor gyermek nemzésére csalogatják őket országukba. E célból pár napos ünnepségeket rendeznek, ahol a hölgyek kiválasztják a nekik tetsző férfit, majd néhány napi együttlét után vagy megölik, vagy elzavarják őket. A születő utódok közül pedig kiválogatták a kislányokat, a kismellűeket, vagyis az amazonokat, akiket harcossá nevelnek. Ez a leírás annyira megihlette a görögöket, hogy meg akarták tudni, hogy hol lehet ez az ország.
A Kr. e. 1. század közepén két neves antik tudós is az amazonok nyomába eredet. Diodorosz Szikulusz oknyomozása után azt állította, hogy előbb Líbiában éltek, majd onnan áttelepültek Frígiába, a mai Törökország területére. A Fekete-tenger mellékéről származó Sztrabon is kutatni kezdte, vajon hol élhettek a harcias nők. Utóbbi a Kaukázus hegyeitől északra találta meg őket, a mai Dagesztán területén. Az egyébként a szkítákkal rokon masszagéták lakóhelye volt, akik élén egykoron valóban egy nő, Tomürisz nevű királynő uralkodott.
A legenda kialakulásának az lehet a valódi oka, hogy a lovon ülő, fegyverforgató asszonyok idegenek voltak a görögök számára, hiszen az ő szokásrendszerünkben az asszonyok a családon belül elzártan éltek és nem vehettek részt a közéletben, főleg nem jelenhettek meg a harctéren. Az eurázsiai sztyeppei területen a nők viszont egyenlően veszik ki részüket a ház körüli munkákból, ugyanúgy értenek a lovagláshoz, íjászathoz, mint a férjük vagy fiuk. A szkíta nők, de a későbbi rokonnépek, így a magyarok is, jól bántak a fegyverrel, hiszen a férfiak távollétében nekik kellett megvédeni a háztartást az idegenektől vagy a ragadozó állatoktól. Éppen ezért az sem esett nehezükre, ha férjük esetleges korai halála miatt egy egész birodalom felett kellett őrködni, amíg fiuk, az árván maradt örökös el nem foglalta helyét. Ez történt a fenti Tomürisz királynő esetében.
bónusz:
http://aranylo.blogspot.com/2011/01/sumer-szkitak-hunokmagyarok.html
(Pallas Nagylexikon és sok más oldal)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése